5Móz 4,5–13
Előtte: visszapillantás Isten szeretetére, az ember (a nép) engedetlenségére, és arra, hogy Isten annak ellenére beviszi az ígéret földjére – a következő nemzedéket.
Isten eltűrt / megbocsátott sok lázadást, de amikor magát a végcélt (az ígéret földjét) utasítják el, nem fogja azért is bevinni őket.
A mi végcélunk a menny, az üdvösség. Aki ezt elutasítja (bármilyen mértékben is tisztában van vele, hogy ezt Isten adja), azon nem lehet segíteni.
Mózes itt a szövetség (ezen belül a törvény) céljáról beszél.
„Hogy azok szerint cselekedjetek”: Isten népének magának is el kell fogadnia Isten rendjét. – Az új szövetségben: „gyökerezzetek és épüljetek fel Őbenne”.
„Ez lesz a ti bölcsességetek és értelmetek a népek előtt” – bizonyságtétel azzal, ahogyan Isten népe él. Ha nem él Isten törvénye szerint, nem lesz bizonyságtétellé – a keresztyén sem lesz hiteles, ha nincs „meggyökerezve Krisztusban”.
Mit vesznek észre a pogányok?
Először: Isten közelségét (7. v). Enélkül nem lehet Isten törvénye szerint élni. Mi sem tudtunk – ráadásul pogányok voltunk. Kegyelemből van üdvösségünk, de jót tenni is csak kegyelemből tudunk („amelyeket előre elkészített az Isten”). Ezt a hitetlenek nem értik, mégis észreveszik, hogy „van bennük valami isteni”.
Másodszor: az igazságos törvényeket. Míg az első vonzó lehet, ez egyszerre vonz és taszít. „Jó lenne igazságosan élni, de ez ezen a szinten teljesíthetetlen” – gondolják, amíg nem hallanak a kegyelemről.
A világ (a pogányok) törvényei nem igazságosak. Ugyanez a különbség a szívben is: valaki a „régi” szívével, önmagát és a világ elvárásait középpontba állítva gondolkodik, dönt, cselekszik, vagy az új szívvel él, amelyben Krisztus „betölti a törvényt” (Mt 5,17).
Ezen a bizonyságtételen, ill. az így élőn nem lehet fogást találni, ezért üldözik a hívőt magáért a hitért (Dán 6). De ez is „alkalom lesz a bizonyságtételre” (Lk 21,13).
„Ismertesd meg fiaiddal…” – Isten akarja a bizonyságtételt hosszú távon is, mert ezzel Ő dicsőül meg. Azt akarja, hogy ebben így is részt vegyünk. Misszió a gyermekek felé – a saját gyermekeink felé. A gyerek a szülőn látja meg legjobban, hogy „közel van-e hozzá Isten”, hogy „kiált-e hozzá” (imádkozik-e), hogy „igazságos törvények szerint” (engedelmesen) él-e.
VISZ szolgálata? Család-család misszió?
Az Izráellel kötött szövetség célja nemcsak az, hogy példa legyen, és így ismerjék meg a pogányok Istent. „Az üdvösség a zsidók közül támad” – az életükkel való bizonyságtétel célja az lett volna, hogy a pogányok is várják „a zsidók közül támadó üdvösséget”, a Krisztust.
„Gyűjtsd egybe nekem a népet” – van, akinek ez a feladata. Mózesnek sem volt könnyű a sok lázadás közepette. De azt, hogy Mózesnek mégis engedelmeskedtek, Isten munkálta (Mózesnek nem volt saját karhatalma). Ha mi ilyen feladatot kapunk, nekünk is abban kell bíznunk, hogy Isten gyűjti össze – de „ki kell mennünk az utcákra és a szorosokra”.
A „gyűjtsd össze” itt még csak Izráel népére (Isten szövetséges népére) vonatkozik. Nekünk már az szól, hogy „menjetek el és tegyetek tanítványokká minden népet… tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek”.